Egyrészt nagyon egyszerű oka van annak, hogy úton, útfélen találkozhatunk kaktuszokkal: az emberek számos esetben a természetben dobják ki az otthoni dísznövényeiket. Mindez hasonló eredményeket idézhet elő, mint a néhány cikkel korábban emlegetett gyümölcsmagok eldobálásakor. Közös pont a két történetben, hogy mindkét esetben felboríthatjuk az adott terület növényvilágát, hiszen egy nem odaillő faj könnyedén kiszoríthatja az őshonosakat. 

Természetesen, nem csak mi lehetünk a hibásak, hiszen egy-egy leszakadó szár a szél segítségével ugyanígy eljuthat számára nem megfelelő helyekre - és ha egyszer a kaktuszok “kiszabadulnak”, nehéz megálljt parancsolni nekik. Az országban már 60 megtelepedést észleltek így, elsősorban homokos, sziklás területeken - hiszen a vizet annyira nem kedvelik -, de főleg települések, turistaútvonalak közelében. 

Kiirtása hosszú, nagy fokú türelmet igénylő feladat: hiába húzkodjuk ki a szárakat a földből, gyökérmaradványaiból könnyen újraéled. Más országokban komoly gazdasági károkat is okoznak a különféle kivadulások, reméljük hazánkat ez még sokáig nem fenyegeti komolyabban.