Ferenc József császár és király felesége előkelő helyet foglalt el a 19. század végi és a 20. század eleji magyarság szívében: mi sem bizonyítja jobban ezt a tényt az országszerte még mindig Erzsébet királyné fája nevet viselő évszázados bükkök, kőrisek, füzek, tölgyek és fenyők sora, köztük pedig a sajnos már korhadó szombathelyi nagylevelű hárs.

1898. szeptember 10-én Erzsébet Genfben merénylet áldozata lett, késszúrás végzett vele. Az Osztrák-Magyar Monarchia népei gyászolták a királyné elvesztését, hiszen uralkodó férjénél és annak szűkebb családjánál sokkal népszerűbb és közvetlenebb személyiség volt.

A birodalom tiszteletét az uralkodóné iránt nemcsak a sötét pompában celebrált gyászszertartás, hanem a rengeteg szobor, emlékpark, liget és természetesen az emlékére ültetett fa is mutatta.

Darányi Ignác, a magyar kormány földművelésügyi minisztere már 1898. novemberében rendeletet adott ki, amely szerint: „Mert a kinek bölcsője ott ringott egy erdőkoszorúzta tó bűbájos partjain; a kinek kedélye annyiszor vidult fel erdeink zugó fái közt és a kinek sebzett lelke oly édes enyhülést talált távoli vidékek mythoszi ege alatt magasba nyuló százados erdők mélyén; a ki a természet szépségeinek oly csodálója volt: annak emlékét fák millióinak kell hirdetni; annak tiszteletére, mint az ó-kor mesés világában, szentelt berkeknek kell támadniok, hova áhitattal közeledjék az utas; hol a fáradt vándor a nap heve ellen enyhelyet találjon s nemes érzelmekre gerjedjen a lélek! Én bizalommal intézem azt a kérést a magyar társadalomhoz, hogy dicsőült Királynénk emlékezetére emlékfákat ültessünk!”

A felhíváshoz Szombathely is csatlakozott, a város nyugati részén álló dombon nőtt öreg gesztenyefát nevezték ki Erzsébet királyné fájának. Az akkoriban már éltes fa azonban 1907-ben elpusztult, pótlásul egy nagylevelű hársfát ültettek, ez a faaggastyán tekinthető meg ma a régi víztorony melletti emlékhelyen.

Ahogyan a helyi sajtó nemrég beszámolt róla, a több mint száz éves fa állapota az utóbbi időben erőteljesen leromlott. A gondoskodó metszések nem tudják féken tartani az idős fa gombás betegségét és korhadását, ami azt jelenti, hogy valószínüleg a kérges óriás elérte természetes élettartama végét. Látta a dualizmus kori megyeszékhelyet, az egymást követő viharos politikai eseményeket, de tanúja volt annak is, hogy panelházak nőnek ki a földből. A hársfa megérte a 21. századot, szerényen, de méltóságteljesen kapaszkodik az egykori szőlőhegy földjébe.

Fotók: Bonyhádi Zoltán